54 évvel ezelőtt születtem ¼-ed
1-kor. Most - amikor én jöttem, nagymama egyik legpéldásabb testvére, Ignác bácsi megy, az irgalmasság
órája előtt ment Teremtőjéhez.
Ma, a végtisztelet napján élőként van jelen emlékezetemben. Egy
évvel ezelőtt jelenléte megtisztelő volt szegény, de erős Ignác nagybátya utolsó
földi útján, és ezt nagyon köszönöm. Ismerősömtől
hallom vissza, hogy hites nagymamámék 17-en voltak testvérek. Ebből 8-an életben
maradtak. Anti bácsi, Lajos bácsi, Teréz néni, Ignác bácsi, Sutyi apja,
nagymama, .. . Ignác bácsi egy kicsit más volt, mint a többi testvér, előkelőbb.
Őt anyukája testvére vette örökbe, akiknek nem volt gyermekük. Három szép
fiúgyermeke született, családosok. Erről beszéltünk ma Lajoskával. Be szokott jönni a városba Szombatfalváról, és bekapcsolódott
édesanya is a témába. Mondhatom kellett a gyomorkeserű, mert, ha Laja kezében
lett volna a szervírozott kávé, egyből kilöttyintette volna úgy egy az egyben,
amikor édesanya majd elesett volna orra. Felugrottam, majd rászóltam anyára,
hogy ne mozduljon, üljön veszteg. Magam láttam ebben a pillanatban, amikor
elestem. Nekem nem enged segítséget, tálal, főz, tesz-vesz. …
Még az is emlékezetembe idéződött, hogy Ignác bácsi vette magához édesanyját öregkorára. Emlékszek forma a nénire, ők már
az égben vannak. Hát úgy elnéztem a gyerekeket, az unokákat, régi kolleganőmet,
akit az unokatestvérem vett feleségül. … .
Egyébként azokon a lakásokon
gondolkodtam el, amelyekben laktam, élek. Előbb, úgy-e anya pocija, ahogy minden gyerek
egy belső komfortzonában él, és születésekor még minden rugalmas, alkalmazkodó.
Majd a ház, amit megszerettem 50 év után, ahonnan költöztem. Laktam
albérletben is, külhonban. Most végül kicsire zsugorodott minden, csak egy
földrészecskét látok az ablakból.
Úgy elgondoltam egy mesén, hogy a Föld a kozmosz gyomrában nőddögél.
A Nap a Szív, és minden bolygó, Mars,
Jupiter, Venus, Saturnus a többi, fejlődést segítő tag. Nem holt bolygó, élő tagok.
… .Ha kedvem kerekedik, megrajzolom.
Igen, emlékezünk azokra, akik példásan
családban dolgoztak, éltek a nehéz időkben. Nagyapa + kádár volt. De
megművelték a földeket is, és ha jött egy-egy zápor a kapát, kaszát félretették
a fenyő alá, ők távolabb húzódtak, a gyerekekkel. Őszire nagyon lefogytak a sok
munkától. Télen, ha nem voltak otthon, eldugták a gyerekek cipőit, papucsot
hagytak elől, amit ők varrtak. A felnőtt cipők otthon maradtak. Gyerekkorában
anya úgy ment játszani, hogy papirral kitömte tata cipőjét, és elment
szánkózni. - Gyere haza, te hitvány – volt a kedves, hívogató szó. Nagy dolog volt a jó
cipő.
Volt, hogy a papbácsi meglátogatta. Ha kellett tata +
beugrott hangszeren játszani. A falu jobb oldala fel azon a dédszüleim elődéé
volt, apai ágon anyának. Ennek következményeként dolgos, tisztes munkára indult
15 éve tájt. Mamáék két ágon haladtak: Balázs,
majd házasság által mama Gergely nevezetű. Egyik testvérük, örökbeadás révén
Bálint. Ő még felé nézett a szegénynek. Pihenjen békében!
“Árnyék
mögött fény ragyog, mire nézek, az vagyok, nagyobb fölött még nagyobb.”