Átkukucsáltam a kerítés sarkánál, ahogy gyalog leértem. Mikori a sárga szilva nem tudom már. Mert a kék bennebb az igazi.
Szárazság, délutáni meleg. A ház falába fadarabkákat aggatott, drótokat, ezek a mindennapi munkája közbeni alkalmatosságok. Nagyon birtam, csak nem tudtam mire használódik. Később nesz a szomszédból, eegy ember elhaladt lefele, rá köszöntem.
Majd tovább mentem.
Még láttam a kántort, hazafele kanyarodott a lámpa jelzője a világosságban.
Van remény, ha ilyen szépen köszönnek a gyerekek, illendően a várakozónak.