A vendégszeretetben legyetek állhatatosak

Évekkel ezelőtt meglátogatva kedves ismerőseim arra gondoltam, hogy örömet szerzek Nekik fura ötleteimmel, de még inkább magamnak. A szándék szívből jött.

Házimunka levén odahaza, nem indultam, előbb a kötelesség volt az első, mert azt el nem végzi helyettem senki. Az ám, de délutánra, ahogy indulnék, akkor inkább: nem. Valami eősen marasztalt! Hajrá, indultam is, nagyokat nyelve.

            Summa summárum: nagyon kellemetlen eseménynek részese lettem , a lágy, örömteli Táborhegye, a beteljesülni vélt várakozás, a péteri – megszólítással az események sorakozásában.

            Ma, végzem a házimunkát, amit - ha odafigyel az ember gondolatai útjára  - nagyon hasznos végezni. ... Ma, az események sorozatában hirtelen beugrott az előérzet miértje. Amikor a sok munkát végezni kell, a szív fásultságában az embeke nem figyel a jelzésekre. Mert délelőtt nem volt ott aki, akkor még számomra ismeretlen volt, ezért kellett volna délelőtt mennem. Erre fegyelmezett a szív.
Barátot csak próba árán szerezz. Vagy jönnek a próbák utólag. 
Ami meglepőbb, hogy miért kellett ma rájöjjek ? .. Nehéz a szív útját követni. Ahol Isten becsuk egy ajtót, kinyít egy ablakot - szokták mondani.

                                             Meseeper. Édes és szép, mint az igazi. Meseszív