Miközben anya örömmel szegte a halványzöld
függöny széleit, végre a 38 fokos láz utáni nyugodt alvást követően
rajzolni kezdtem. Lerajzoltam barátomat Árpádot, mint Jónást. Föléje
rajzoltam annak a városképnek, amit az ablakomból látok. Jelen állapotom sok
mindenre tanított a gyengébbek állapota iránt. Sorsuk van egymással
szegénynek-gazdagnak. A fejtörés
nekem, hogy nyílnak-e még ajtók számomra?
Érdekes, hogy ameddig térdig
hóban, vizes zokniban gyalogtúrázhattam, a hagyma-szalonna-kis forralt, fúszeres
bor mellett hideg ujjakkal falatozva a finomat, a nátha elkerült. Most a
szundiban minden utolér.
Közben Mustó Péter írását olvasom:
Megszereted, ami a tiéd. Kritikus figyelemmel okulok – 115 o. hiányos.
(Milyen igaz Szaxi p. utolsó útja napjának estjén
elhangzott beszéd a Mária rádióban.) Amato ( ). Hát a legszebb évek. Pál által, szPál útján.
Ha eltört
a csuklód – az fáj. De Isten ott van veled ezen az úton. Hogy? Megbocsátasz.
Elindulsz. Szépet látsz. Kinyílt egy ajtó számodra. Szilveszter néninek
szólítanak, pedig máshol csak gyere ide, menj oda vagy. Támogatásban
részesülsz. Ellátásban. Majd jön a nátha és azok az orrszortyik, a forró láz,
majd a finom pilulák után csak az erős hapcik akkorát tüsszentenek, hogy
elmondják, senkit se hanyagoltál el, csak magadat. Nem mondtad, amikor szólni
kellett volna, mosolyogtál, amikor neked is köszönni kellett volna. Beleszóltál
abba, ami nem a te dolgod és nem kérted ki, amikor kellett volna.
Mindig tanulunk. A szeretetnyelveket. Kinek mi a szeretet-nyelv? Kinek a meghallgatás-mint minőségi idő, kinek egy kis ajándék-mint látható jel, másnak, hogy kérése segítségre talál (Gary Chapman - Szólóban. Az egyedülállók öt szeretetnyelve). Ha ezek az apró figyelmességek elmennek egymás mellett, már hiányos az észlelésönk. Érdekes.